#216

hozzáteszem, angolul töltöttem ki, és volt 2 kérdés amit nem értettem, hogy mi a pihét akar.... 

már nem...

Már megint régen nem írtam, de sajnos nem volt netem.

A hír csak annyi, hogy június 7-én picit elszállt az agyam, elegem lett abból, hogy soha nincs rám ideje, ekkor már túl voltunk néhány megválaszolatlan "ráérsz délután?" vagy "mikor érsz rá?" sms-en, amire nem kaptam választ, így aztán kicsit keményebb szavakkal fogalmazva megírtam a véleményem és hozzátettem, hogy ennek így semmi értelme, amire persze az én kedvesem megsértődött, és úgy döntött, hogy ezentúl nem kommunikál velem. Ami így nem teljesen igaz, mert munka ügyből kifolyólag muszáj volt beszélnie velem.

Mondhatnám, hogy én rontottam el, mert az igaz, hogy tényleg írtam sértő dolgokat azon a bizonyos napon, viszont Ő volt az, aki úgy alakította a dolgokat, hogy eljussak arra a pontra amikor már nem voltam képes higgadtan kezelni azt, hogy megint semmibe vagyok véve és azt érezteti velem, hogy én rohadtul nem számítok semmit.

Csak egyetlen apró szösszenet a történésekből: anyukám május 19-én majdnem felgyújtotta a lakását (tűz hálistennek nem volt, de már annyira sűrű fekete füst lepte be az egész lakást és már a folyosót is, hogy látni nem lehetett), a szomszédok valahogy bejutottak a lakásba, az egyik szomszédasszony kinyitotta az ablakot (amit sajnos nem lett volna szabad, mert el volt törve rajta valami kütyü ami a bukó-nyíló szerkezet része) és az ablak keretestől bezuhant a szobába, rá a fotelra és millió darabban végezte.  Felhívott a ház gondnoka, hogy mi a bibi (ez olyan dél tájban volt), én meg naná, hogy ideges lettem, és azonnal hazaindultam melóból. Szerencsére a főnököm rendes volt, megengedte, hogy a kollégám a céges autóval elhozzon egy darabig, hogy mielőbb hazaérjek. Persze közben idegességemben már sírtam, és felhívtam Atimat, hogy nagyon szükségem lenne rá, hogy csak egy picit hozzábújhassak, öleljen át, hogy megnyugodjak, és szánjon már rám 2-3 órát legyen olyan kedves..... mit gondolsz, megtette a kedvemért? Hát NEM! Gondolhatod, hogy ez nekem milyen érzés volt.  Főleg, hogy annak is tanúja voltam, hogy bezzeg egyeske kedvéért bármikor ugrik.

Én meg úgy döntöttem, hogy nekem olyan pasi nem kell aki engem nem szeret és nem vagyok neki fontos.

Most még bánatos vagyok, mert hiányzik, de túl leszek rajta, főleg, hogy olyan dolgokat tudok meg róla, amire csak azt tudom mondani: nem teljesen épelméjű a fickó. Mondjuk ezt eddig is tudtam, és ezzel együtt is szerettem. Hogy mire is gondolok pontosan: van egy kolléga, aki anno együtt dolgozott A-val, elég sokmindent tud róla és néhány ex-barátnőjét is ismerte. Én meg elég ügyesen tudok kérdezni :) Lényeg, hogy A-nak eddig főleg "gázos" női voltak (legalábbis a kolléga szerint), és egyeskét is látta már. Azt mondja: "nem tudom mit eszik azon a lepukkant öregasszonyon". Mondom kollégának: biztos jól néz ki, a nők még 50 fölött is tudnak jól kinézni, ennek meg a férje tolja neki a milliókat, és van miből adnia magára. Mire a kolléga: dehogyis néz ki jól, tök slampos és csimbókos meg zsíros a haja. ...... na, erre varrjál gombot pajtás!

Ja, és még egy szép adalék az egészben: "A" megmutatta az sms-emet (vagy csak elmesélte) "egyeskének", és a nő azt mondta neki, hogy: hát igen, ez nagyon durva és én a helyedben feltenném a két kezem és kihátrálnék ebből a kapcsolatból.... napersze, mi mást is mondott volna, hiszen konkurrenciát jelentettem neki, így meg örülhet, hogy nem veszélyeztetem a pasiját. Mondjuk egyeske bizonyára nagyon szereti A-t,  csak ha annyira szereti, akkor miért nem válik el a férjétől, hiszen nagyok már a gyerekei, végre boldogan élhetne......  jaaaaaa, hogy a férje tömi őt pénzzel, néhány milliócskát odaad neki évente, hogy elutazhasson Pompeibe vagy akármit csináljon (csak éppen normálisan adni magára nem tud - lehet, hogy a férje ezért nem foglalkozik vele, mert ronda és slampos???), és nyilván nem akarja kidobni az aranytojást tojó tyúkot...... na, az ilyenekről is megvan a véleményem, bár bizonyára én vagyok a hülye, hogy nem az anyagiak a legfontosabb nekem, hanem a szeretet és az összetartozás.

Saját magam nyugtatásaként kénytelen voltam megállapítani, hogy ha A-nak az ilyen nők kellenek, meg aki csak kihasználja, hát én ebbe a sorba nem állok be. Én ennél többet érek, és eddig ugyan rondának tartottam magam, de kezdek rájönni, hogy szép vagyok!

Igyekszem túltenni magam ezen, és úgy fogom fel, hogy nem azért nem kellettem neki, mert semmirekellő vagyok. Egyszerűen csak nem érdemel meg, én meg nem vagyok hajlandó ledegradálni magam arra a szintre ami neki kell. Vannak még más anyáknak is szép fiai, aki remélhetőleg a normális nőket szereti.

Hát, ez van....

Az élet azért alakul, és lehet, hogy hamarosan írok majd a Kukacról :) De az is lehet, hogy nem :)

BOLDOG SZÜLINAPOT VALLEY!!!!

nagyon-nagyon-nagyon boldog szülinapot!!!!! Sok puszi!

megvagyunk még :)

Gondoltam, írok egy pár sort, csak ilyen helyzetjelentés félét....

Az apróbb bajokat leszámítva (pl. nagyobbik lányomnak ellopták a mobilját - tettünk feljelentést, kisebbiknek még január végén kivették a vakbelét - már jól van a kiscsibe, anyukám nem hajlandó rendesen szedni a gyógyszereit - de még jól van, csakhát mit tudok kezdeni egy makacs, kos jegyű anyukával napközbeni 25 km. távolságból?) még mindig boldogság van, és szép az élet. Kedvesemmel egyre természetesebbé válik egymás megérintése, ne úgy gondold, hogy magától értetődő, hanem már nem félénkség van benne, hanem vágyakozással teli izgalom.... és ez így nagyon jó! Talán még eljutok arra a pontra is, amikor régi "Atim" már nem lesz annyira fájó pont az életemben - hát, nem is tudom, azért a hiánya mindig fájni fog, és én még nem tudom, hogy egy új szerelem tényleg gyógyír tud-e lenni egy régire (és most újra csak ismétlem önmagam, amikor azt írom, hogy Atit már inkább mint "barátot" veszítettem el, és ez talán azért is fáj jobban). Nem vagyok benne biztos.

Anyáááám, valaki verjen már fejbe, hogy még mindig Ati miatt picsogok itt, amikor már rám köszöntött a boldogság, amire régóta vártam!

Boldog névnapot!!! :)

Valentin nap helyett :)

őszintén szólva én nem vagyok odáig ezért a Valentin napi cécóért......

de azért most mégis küldök Valley-kinek ezt a szép kis...

éjszakai "randi"

Nos, úgy tűnik, hisztirohamom volt a múltkor :) teljesen felesleges, mint kiderült ---- és nem én kértem számon, Ő kezdte el magyarázni, a bizonyítványát, ami teljesen triviális, hiszen tudok ezekről a "dolgairól" és amikor belementem ebbe az egészbe, így fogadtam el. Dolgozott pluszban, alig aludt, vizsgára készült (jól meg is húzták - de 3-ból csak 1-en hasalt el és ez pozitív eredmény!!!)..... satöbbbi :)

Azóta is vidámság az élet! :) Igazából feltettem magamnak mindenféle kérdéseket, és megint arra jutottam, hogy a fene se fog balhézni meg kiborulni, KELL nekem annyi, amennyit kaphatok, mert eddig még ennyit sem kaptam! Sőt egyre inkább látom azt, hogy ha előbb ismerem Őt, vagy legalábbis egy ilyen kaliberű fickót, akkor nem estem volna folyamatosan a minifütyi, csórók és impotensek által állított agymosó csapdába. Összegzés: amikor valaki megfogalmazza magában a számára "tökéletes" pár fogalmát: nos, azt hiszem most megkaptam. Nem tudom meddig fog tartani, de elmondhatom: már megérte!

Na, hogy a bejegyzés címéről is írjak valamit.... :) Úgy esett, hogy szabin vagyok, mert kisebbik kiscsirkémnek kikapták a vakbelét jan.30-án, jelentem minden O.K., már itthon van pár napja, de még gyógyulgatási időszak van.... na, és a bérletemhez viszont valahogyan hozzá kellett jutni, mert kell még mászkálni kontrollra, ide-oda. És az én kedvesem volt olyan drága, hogy bevállalta, hogy elhozza nekem a kis "papírfecnit". Ugyebár mifelénk nincs munkaterülete, így én beutaztam a legközelebbi (neki legtávolabbi) helyre, ami még belefér abba, hogy semmiféle csalás nem történik. Találkoztunk is szépen, nagykönyv szerint. Végülis nem történt semmi egetrengető dolog (de ha történt volna akkor sem írnám meg, hihi), de mégis..... ez pedig a következő:

valahogy én mindig vágytam arra (és bizonyára perverz vagyok, de nekem valahogy a szeretet kifejezésének egy formája), hogy csók közben a férfi az arcomat, hajamat simogatja.... és talán életemben először: megkaptam!!!!! És ez annyira, de annyira jó érzés volt! (neeem, nem rossz a memóriám!, eddig ilyen nem volt!)

És még egy észrevétel (ami miatt azt mondom, hogy igenis ez a srác nekem elő van írva): valahogy úgy vagyok vele, hogy nem szeretem ha macerálják a melleimet (ez meg egy tinikori rossz és fizikai fájdalmakból kifolyólag cihikai rossz beidegződés)---- végre egy pasi, aki nem cicbuzi! :) Jólvan, tudom, hogy a pasik nagytöbbsége imádja a női melleket, de lehetne azokat imádni úgy is, hogy ne okozzon fájdalmat vele, csak sok hülye a pornófilmekből tanulja a cekcet és azt hiszik gyurma van a kezükben!

Najóvammá, nincs több részlet :) A többi az én álmodozásaim tárgya :)

majd még jövök :) (a következő bejegyzésem lehet, hogy egy füst alatt lesz nagyon boldog és nagyon boldogtalan :) :(

nem kéne....

úgy tűnik, hogy dopamin túltengésem van, meghaladta a szint a normális értéket.... ez fájdalmas dolog ám!

Merthogy nemcsak elvileg, de gyakorlatilag is ingyen tudjuk hívni egymást, de sajnos annyira nem képes, hogy rám csörögjön: "natehülye" sikerült megoldani a telepítést....

Erről inkább nem írok többet, így is elég pipa vagyok..... mé' hát ha melléülsz a budinak, benned is felmegy a pumpa, nem?????

:)

pirosbetűs ünnep a mai nap! :)

bélyeggyűjtemény

Szerdán megint randiztunk, nagyon sokat beszélgettünk, nevettünk, meg a fincsi kis csókok.... de egyenlőre még mindig csak egy helyben toporgunk, bizonyos körülmények miatt még nem nézhetem meg a bélyeggyűjteményét. Ez kínzááááás!!!! :)

Addig maradnak a fincsi puszikák, néha egy-egy gyors kis csók...